„Nincs idő”, „Nem érek rá”, „Nem tudom, hogy képes vagyok-e erre”, „kevés vagyok a feladathoz” „sosincs semmire idő”, „kell valami, ami arra késztet, hogy csináljak valamit” stb. programok ismerősek?

Sok embernél felfedezhető például a dolgok elodázása, a lassabb leválás a szülőkről, a folyamatos késés. A környezet számára rendkívül megterhelő és dühítő lehet, ha valaki rendszeresen késik, utolsó utáni pillanatban nyújtja be a kért anyagot, vagy körbe-körbe jár ugyanabban a témában illetve, ha állandóan tudni akar arról, hogy a másik éppen mit csinál. A mindenhonnan, mindenhova szaladgáló, „nincs időm”, „soha nem érek rá”, „éretlen vagyok”, „mások döntésétől, mások helyzetétől függök”, a buszt lekéső, elnézéseket kérő és magyarázkodó késők, halogatók számára is idegesítő a helyzet.

Ha egy késő, halogató vagy függő meghaladja ezt a „szokását”, mámoros érzés tud lenni számára. Sokkal elegánsabbnak, méltóságteljesnek és nagylelkűbbnek érzi magát, úgy érezheti, hogy profizmusát megnyithatja.

A működés hátterét sokféle módon lehet feltárni, sok módszer is van arra, hogy akinek problémát jelent, az dolgozzon magán.

Én most a születésélményből fakadó okokra térnék ki, mint lehetséges okra.

A háborítatlan születésélmény során, saját ritmussal összehangolódik a baba és az időzítését is megérzi. Ilyenkor azt tanulja meg, hogy akkor jövök, akkor csinálom, amikor kész, érett vagyok rá és akarom. A gyorsított születésnél, túl korai megszületésnél, beavatkozással (oxitocin, burokrepesztés, fizikai behatás) történő születés elveheti a természetes ritmust.

A megszületés dinamikus szakasza, a méhösszehúzódások egyre gyakoribb ismétlődése jelzés a kicsi számára, hogy itt az ideje világra jönni. Mivel a méhszáj ilyenkor még nincs teljesen nyitva, a baba nem tud elindulni a szülőcsatornában és leginkább azt élheti meg, hogy ott, ahol eddig jó volt lenni, már nem biztonságos, már nem kényelmes, valami össze akarja préselni, meg akarja fojtani és nincs hova menekülni. Ebben az esetben sem mindig előnyös, ha beleszólnak a folyamatba, például burokrepesztéssel, hiszen az megrövidíti az összehúzódások között eltelt időt, egyre gyakrabban és egyre nagyobb nyomással ösztönözve a magzatot a távozásra. Már maga az alaphelyzet sem túl kellemes, lehet ennél rosszabb is, – a burokrepesztésen túl – előfordul, hogy kipréselik, kinyomják a magzatot az anyaméhből. Ez a plusz teher, még nagyobb szorítás érzetét kelti. Sarkallják a születésre, mások tempója van rákényszerítve. Kialakul az a tapasztalat, hogy nem lehet háborítatlan az indulás, kell a nyomás az érkezéshez.

Spirituális szempontból az idővel való kapcsolat, az időminőség átalakítása lehet egy olyan képesség, ami ennek a mintának a meghaladásával kozmikus programot is felold (egyéb más karmikus lenyomat mellett). Az alábbi gondolati minták mutatják, hogy valaki már meghaladta ezt a nehézséget: „Ott és akkor vagyok, amikor nekem ott kell lennem.” „Megérzem, hogy mivel vagyok összhangba.” „Nincs félelem az elindulástól.” „Nyitok a lehetőségekre”. „Át tudom adni magam a folyamatoknak.” „Tudom, hogy minden az időzítésnek megfelelően alakul.”

Születési minta felülírásában az idővel való összhangot, saját ritmust és tempó kialakítása, megtapasztaltatása történik többek között, ami kihat később az élet sok területére.

A gyerekeinknek a saját idő megtapasztaltatása, annak értékelése, az idő hasznukra fordítása és az idővel való harmonikus kapcsolat kialakítása vezethet előre. Ezt azért is említem külön, mert a császármetszéssel született gyerekek és felnőttek esetében annak előnyei mellett, meg kell tanulniuk az idővel és a határokkal való kapcsolatot.

Írta: Nagy Ágnes

Felhasznált irodalom: Franz Renggli: Aranykapu az életbe; Silvia Canevaro Újjászületés