“A lélek megfoganása már megtörtént évszázadokkal ezelőtt. Az a választás, ami most látszik az emberek között, hosszú-hosszú fejlődés és elhatározás eredménye. Az emberi lélek sokáig hordozta azt, ami szívének a legkedvesebb. Vágyait hordozta az ember, s most megszüli vágyai eredményeit. Az emberek most önmaguk újjászületésének utolsó fázisait élik. A Léleknek le kell vetnie mindent magáról, ami visszahúzhatná őt a régi világba. Ez a születés lehánt rólunk minden felesleges túlsúlyt, minden sűrűt, minden nehezet. Csak az léphet be az új világba, ami tiszta, könnyű és boldog. Ez a születési fájdalmak közepette nem látszik, de egyszercsak vége szakad a fájdalmaknak. Ami eddig megbújva, fátylak, titkok mögé rejtezett, most feltépi a fátylakat, s megmutatja magát a világnak: a Lélek kitárulkozik, felfedi igaz önmagát. Napvilágra kerül.
Az isteni Önvaló öleli majd szívére az anyagi létben megmerült, immár megtisztult darabjait. Az út véget ért, az örök körforgás megszűnik. Örökkévalóság és béke köszönt minden visszatért lélekre. “

Szabó Judit