Mostanában a roller pálya parkjában töltöm a délutánokat a fiammal, a gát melletti fák alatt ülök. Magamba szívom a természetet és hálás vagyok.

A minap elgondolkodtam azon, hogy úgy élvezem ezt az állapotot, mint még soha. Hol voltam eddig? Mi változott meg? Vagy ilyen nem volt? Én lettem más? A természet? Lehet, hogy összeértünk?

Nem emlékszem, hogy volt ilyen könnyed és megengedő időszak az életemben. Mindig valami felé tartottam, valami csinálásban voltam, valamiből kijöttem. Vízöntőként állandóan az új impulzusokat kerestem, találtam, megoldottam és már kerestem a következőt.

Most itt a padon azt éreztem, eltűnt belőlem a megmentősdi, a menekülés és az állandó keresés, a túlélés. Otthon van bennem. Otthon vagyok magamban.

Talán akkor kezdődött ez az átalakulás bennem, amikor tavaly decemberben egy embertársamat végig kísértem a fizikai halálba való átlépésig.

Nem Ő volt az első, akit kísértem (a kezdet és a vég folyamata ugyanaz), de vele hosszú ideje kapcsolatban voltam. Majd eltűnt a látókörömből és már csak a haldoklásában lévő folyamatba kapcsolódtam be. Ahogy a megbocsájtás, szeretet és az átminősülés igénye kezdett el benne igazán működni. Éreztem, ahogy áttágult a másik létezésbe.

Elgondolkodtatott, megviselt a fiatal élet elvesztése. Akkor sem egyszerű, ha az ember nagyon tudatos, hogy a halál átmenet. Ettől emberi. Fáj. Bántott, hogy nem sikerült visszafordítani. De az a válasz jött, hogy a lélek szándékát tiszteletben kell tartani. Meghajoltam.

Leültem Istennel megbeszélni ezt a dolgot. Mondtam: – Emlékszem, tudom hogyan van ez. Beszületünk, kiszületünk. De élünk? Élek én igazán? Jól csinálom?

Ezernyi kérdés bukkant elő bennem, ami az élet, a jó élet élésről szólt.

Szerettem én igazán? Tudok szeretve lenni?

Aztán az is felbukkant bennem, hogy lehetne ez pihenő élet is akár, mert ha nem csinálok magamnak állandóan valami küldetést, az is elfogadható lenne.

A válasz jött. Bármit és akármit tehetsz, ami szívedből való.

Akkor ott ebben a térben a teljes belső fókuszommal a Mindenható felé kijelentettem, hogy választom az életet. Ezt az életet szeretném jól élni, ajándékként. Az élet kezdetén állnék szívesen, ahol öröm van, új élet, ünnep. Kitártam a karom és mondtam, hogy jöhetnek a kis lelkek, a megszületés, az új dolgok mindenből, ami a Teremtő Isten által ide a Földre tud jönni. Ezt az ujjongást vágyom, a teljes lelkemmel szeretném tapasztalni. Nem bolyongok, keresek és pótcselekszem tovább. Itt vagyok. Itt szeretnék szeretni.

Pár nap múlva kaptam egy üzenetet. Egy kedves ismerősöm régóta kisbabát szeretne. Egy ideje nem hallottam felőle. Azt írta egy reggel: Ági, veled álmodtam. Kisbabám született és Te voltál a dúlám.

Gondoltam – Ez, de csodálatos! Egyetértünk a Mindenséggel. Jön az új élet!!!

Minden, ami nehéz volt, elkezdett nem lenni, vagy nem az lenni. A pótcselekvések mozgatórugói felszívódtak. A megfelelés helyett, szolgálatba állítottam magam mellé az energiákat. Már keveset bosszankodom, sokkal elfogadóbbá váltam, de tartom a határaimat – pl más hülyesége. Ha nem megy valami, akkor kivonom magam a folyamatból, addig amíg visszatöltődöm energetikailag a teremtő középpontomba.

Mondhatom, hogy ez az év eddig nekem olyan dolgokat hozott, ami szívem szerint való. Tapasztalatok. Ölelések. Tánc. Ünnepek. Olyan dolgokat csinálok, amiket szeretek és engem is megszeretgetnek benne. Amikor azt érzem, hogy felgyorsult a ritmus, időt kérek magamnak.

Azt is megéreztem, hogy az életfeladatom egy része, pont ennek a kommunikációnak, a könnyed, örömteli, szeretetteli állapotnak a megélése számomra. Kényszerek nélküli megengedő, befogadó állapot tapasztalása.

Ha én a gyerekemet elengedem valahova, akkor azt kívánom neki, hogy érezze jól magát. Gondolom, ha nagy szakállú Istenképünk is van, akkor Ő is ezt mondaná a gyermekének, nem azt, hogy eredj, szenvedj, csússz, mássz.

Az én generációm ősi, régi genetikai kódokat munkál ki magában, mert képes rá. Változtatási szándékkal jött és hozzá megkülönböztető képességeket kapott. Nem szenved, hanem felébred, emlékszik, cselekszik.

Az új „csinálás nélküli” napjaimban azt vettem észre, hogy teljes szívvel benne vagyok a 4k s természeti videókban, esténként Fekete István regényeket olvasunk Keléről, Csíről, Húról és megkönnyezem, amikor a kendős nénit látok. Odamosolygok az autóból, ha valakit elengedek és visszakapom. Sokat gondolok a gyerekkoromra, visszatérnek a szép emlékek. Ölelem a hozzám közel állókat, családomat, barátokat.

Egy jó ideje szagvak vagyok. Csak arra nyílik az orrom, ami tiszta éteri. Pár hónapja már a fertőtlenítő szagát sem éreztem. Tavasszal visszatért a szaglásom. Sokkal tisztább, sokkal mélyebbre hatoló és az illatok megmozgatnak belül. Mintha dalolna a természet is a levegőben hajnalban.

Homályosan látok sokszor, máskor meg nagyon élénken a színeket, de nem zavar, mert ha becsukom a szemem, még tisztábban látok mindent és érzem, ami van és még azon is túl. A bőrömön sokszor érzem, amikor megérint, átmegy rajtam egy energia és beleborsózik a hátam a bőröm és ez gyakori.

Szép idő van a nyílásra. Minden érzékszerv nyílik. Egyre több és több érzékszerv segíti a tisztán érzékelést és a saját rendszerre állást. Ez az újjászületés megszületés és eszmélés állapota más, mint amikor ide születtünk. Élünk és nem túlélünk.

Látszólag még nem változott semmi, mert kell a ruha, az ebédet be kell fizetni és a pénz energia áramlásának befogadása még nem kiegyenlített (szépen szólva). Tudom, hogy a kollektív tudat milyen a világot vetít. Harc, háború, veszteség elmeprogramok változnak. Most egyre agresszívabban reagálnak az emberek egymásra, ahogy erősebbek az energiákat tapasztalnak.

Változik a munka, hivatás és a szellemi bőség – anyagi bőség viszonya.

Hatalmas szellemi bölcsőbe érkeztünk ide, erre a területre. Hatalmas adománnyal a szívünkben. A fizikaiba világba még meg kell tanulnunk jeleníteni együtt.

Ahogy a régi rendszerek változnak, úgy lesz egyre erősebb az együttműködésen alapuló tudatos teremtés.

A titok, hogy Te vagy a Forrás kiterjesztése. Benned áramlik. Érezhetően. Felfoghatóan. Lehet elfogadni és nem elfogadni. Tiszteletben kell tartanod magad és mások döntését.

Mindig is azt képviseltem, hogy nem kell tanító, hanem navigátor, nem gyógyítók vagyunk, hanem a visszakapcsolást segítjük.

Ha betágulunk a felsőbb énünkbe, a születéskor kapott életenergiát jó használjuk, akkor az alsó világok által élt problémák egyszerűen eltűnnek, Átíródnak, megszűnnek, mert érvénytelenné válik, hogy azon keresztül kell tapasztalni, vagy nem úgy kell. Van eszköz arra, hogy ez tudatosan történjen. Jogosultak vagyunk születéstől kezdve.

A születéssel kapott életerőt nem fogjuk összevissza pazarolni, meg elhinni, hogy az nincs, és lopkodni kell játszmákkal másoktól. Nagyban, kicsiben.

Ebben a „nem csinálós” időszakomban most úgy látom, hogy már az óriási megélés, ha valakit a pihentető alvás állapotába sikerül eljuttatni. Az alvás nagyon fontos. Az idegrendszer átáll erre az új működésre. Így felébredni Isteni.

Boldog alvást, még boldogabb felébredést, eszmélést és szép napokat!

A kisbaba megfogant és írásomkor már félidőben van az anyukája pocakjában, de ha dúla nem is leszek, örvendező barát igen.

Ági

2024. június